A kezdetek.... miért éppen Korea?

A tervem az volt, hogy írok egy blogot a 3 hetes koreai "ámokfutásomról". Aztán másként alakult, a Facebookon tettem közzé az élményeimet. Most azonban úgy gondolom, ezen a blogon összegyűjtöm a napi bejegyzéseket, kiegészítve ezzel-azzal.
Hogyan kezdődött tehát, miért éppen Korea?
Sosem voltam sorozatfüggő, de láttam részleteket egy koreai történelmi sorozatból. Nagy Jang-geum történetéről szóló filmben elsősorban az tetszett meg, hogy folyton főztek, méghozzá nagyon szépen. Precízen összeválogatott, elrendezett és összevágott szép színes alapanyagok - pont az én ízlésemnek való. Az ételeken kívül tetszettek a gyönyörű ruhák, végül a történet is megfogott. De az utolsó lökést a Silla királyság ékköve adta meg. A film (és az egyik főszereplő) hatása alá kerültem és újra megnéztem eredeti nyelven is.

Igen, ez ő. Kim Nam Gil :)

Érdekesnek találtam a szép, dallamos nyelvet, a számomra újszerű mondatvégződéseket. Kutatni kezdtem a nyelv után, rátaláltam Nagy Sejong király által több évtized alatt kifejlesztett nagyon logikus és mérnöki pontossággal megalkotott koreai fonetikus írásra....
Rátaláltam Dana blogjára, majd az események felgyorsultak. Éppen megnyitotta kapuit Budapesten a Koreai Kulturális Központ, részt vettem egy sajnos nagyon rövid, mindössze 3 hónapos nyelvtanfolyamon Szegeden (alapozásnak jó volt), ezt követte a lelkes nyelvtanulókból szerveződött heti egyszeri Skype-os csoportos tanulás. Közben én magam is tanultam itthon, próbáltam levelezni koreai nyelven. És közben álmodoztam arról, hogy elutazok Koreába, de nem is hittem, hogy ilyen hamar valósággá válik.
A tervezgetés során még semmi nem volt biztos, csak az, hogy egyedül akarok menni. Mindenkinek kell az életében legalább egyszer valami szokatlan, valami kis őrültség, nekem ez volt az. Néha lelkes voltam, néha pedig megijedtem, de amikor lefoglaltam a repülőjegyet, már nem volt visszaút.

Családi kép Ferihegyen, Orsi nélkül