Hatodik nap - Bye, bye Shanghai....

Az első hiba, amit elkövettem az előkészítés során.... mégsem utaztam Sanghaiba! Kormánytisztviselőként szövegértésből, joszabályértelmezésből megbuktam. Kellett volna vízumot vennem, mert a 72 óra vízummentesség csak tranzitutasként vehető igénybe. Jó sokat buktam az ügyön, szállás, repjegy... a kihagyott élményről nem is beszélve. Az első gondolatom az volt, hogy megyek, keresek egy kardot és beledőlök. De aztán ezt az ötletet elvetettem, reméltem, hogy az előttem lévő két hét kárpótol majd. Így utólag tudom már, hogy jól döntöttem.

A nagy csalódás után még sokáig az Incheon reptéren maradtam még. Tanácstalan voltam, különben sem szeretem, ha a dolgok nem az akaratom szerint alakulnak. Most azonban nem hibáztathattam senkit, csak saját magamat. Kihasználtam tehát a reptéri ingyen wifit és Orsival legalább egy órát beszéltünk Skype-on.  Kicsit sírtunk, jó lett volna találkozni és én is hiányoztam a gyereknek.  Megmutattam neki, milyen csokikat vittem volna otthonról és ő is megmutatta, mit küldött volna haza az ismerősöknek.

Annyi értelme volt az egésznek, hogy jól begyakoroltam a reptérre metrózást, meg azt, hol és hogyan kell becsekkolni. Mikor Jejura megyek, erre nyilván nem lesz szükségem, mert a gépem a Gimpóról megy, de jó lesz ez az ismeret hazafelé is, ami hamarosan itt lesz (te jó ég, már majdnem eltelt egy hét!), nehogy a végén még itt ragadjak Dél-Koreában…

A reptéri kalandomhoz egy kis kiegészítés... nem tudom eléggé megköszönni Verának, mennyit segített azzal, hogy hetente egyszer elviselte az angolórákon a bénázásomat 3 hónapon keresztül és a 0 szintről eljuttatott oda, hogy még vitatkozni is tudtam reptéri személyzettel. Persze ez nem javított a helyzetemen, a gépre nem engedtek fel, de így utólag visszatekintve pozitív élmény volt. Olyan mondatok és szavak is eszembe jutottak a vészhelyzetben, amiről nem is tudtam, hogy tudom! E helyről ajánlom mindenkinek, ne féljen megszólalni külföldön idegen nyelven, még akkor sem, ha a tudása minimális. Aki akarja megérti, és a nyelvhelyességgel, nyelvtannal csak mi foglalkozunk itthon, a lényeg a kommunikáción van. (Sok hasznos tanács van ezzel kapcsolatban is az Öt év öt nyelv blogon.)

Az Incheon reptér indulási oldalán még vidáman fényképeztem a műjégpályát. Akkor még nem tudtam, hogy nem utazhatok Shanghaiba

Igazán barátságos ez a repülőtér

Szóval metróra szálltam és visszatértem a hotelbe. Kicsit csodálkoztak, mert előző este szóltam, hogy 3 napra elutazok és kértem, hogy valamelyik nap takarítsanak ki, de a vendégek már csak ilyenek, össze-vissza mászkálnak. Sajnos kardot nem találtam, de azért egy ideig otthon nyalogattam a sebeimet. Átsegített a nehézségen az is, hogy váltottam pár szót az otthoni kollégákkal, akik elmesélték az irodai történéseket. (Akkor kicsit aggasztott, hogy nélkülem is működik a hivatal...)

Tehát... összeszedtem magam, és elindultam sétálni. Eredetileg vacsorázni akartam menni, de a korábban már fotózott pékségnél vettem egy szendvicsfélét és azzal jól is laktam. Az árus nem azt adta, hiába kértem, csak azt nem tudom, miért. Vagy nem volt friss, vagy valami olyan volt benne, ami szerinte nekem nem való, ez nem derül már ki. Végül megvettem, amit ajánlott. 1000 W volt az ára, és elég is volt vacsorára.

Aztán sokat sétáltam, olyan helyeken is jártam, ahol korábban még nem. Szeretem a kis sikátorokat, mert fogalmam sincs, hová visznek. Viszont hat nap tapasztalattal a birtokomban már bárhonnan visszataláltam gyalog a szállásra. (S most eszembe jutott az első nap szerencsétlenkedése, ami ma már hihetetlennek tűnik.)

Ezen az estén rábukkantam olyan dolgokra, amik felvidították a lekemet. Insa-dongban (인사동) jártam, sok képet készítettem.  Elnézést kérek a képek minőségért e helyen is. Nem vagyok jó fotós, nem is szeretek fényképezni, elvonja a figyelmemet a technika kezelése, a végén meg soha nem azt látom, amit látni szeretnék, de egyedül voltam és senkire nem hagyhattam ezt a munkát.

Ecsetek, papírok, igazi kincsesbánya

A tulajdonos szépen beállt a fotózáshoz

A legszebb férfitáska, amit ebben a műfajban láttam. Finom lenvászon, finom színek

Hagyományos anyagok, kissé tradícionális formák... és én

Egy jópofa üzlet, kívül-belül egy stílusra hangolva, illik az árukészlethez

A felvett videó pláne pocsék minőség... sötét is volt, ügyetlen is vagyok. Igyekszem megfogadni a Facebookon kapott privát kritikát, amivel maximálisan egyetértek, de  tanulásra egyelőre nem volt sok időm.  A legközelebbi utamra megtanulom ezt is. Csak megmutatom a zenét, ki tudja, egy jövendő sztár kezdeti próbálkozásai vannak a felvételen. Először angolul énekelt, azt nem vettem fel, de a végén saját számokat adott elő, legalábbis így értettem a  koreai bevezetőjéből. A nyelvtanulók hallgassák végig, mert a végén próza is van, a közönség ugyanis nemcsak tapsolt, hanem együttműködött a zenésszel.
A videót nem tudtam egyelőre feltölteni ide, de aki nagyon kíváncsi, a Facebook oldalamon megnézheti.