2014. május 8., csütörtök

안녕 서울!

Elbúcsúztam a családomtól Ferihegyen. Nem volt könnyű, de a várakozás izgalma felülírta ezt az érzést. A müncheni járaton simán ment minden, az átszállás is. Csodák csodája nem kástem le az átszállást. Mivel ezt a blogot a FB bejegyzések mentén írom, a későbbiek ismeretében ez valóban csoda.


Münchent elhagyva a táj mint egy pachwork-takaró
Megérkeztem Szöulba és szerencsére a csomagom sem veszett el.  Minden jól ment, bár a repülés hosszú volt és unalmas, de tudtam aludni egy kicsit. Már amikor nem kellett enni vagy inni, mert a Lufthansa folyamatosan foglalkoztatta az utasokat, s ez már a müncheni járaton megkezdődött.
A belépéskor Szöulban sikeresen beszélgettem az útleveles lánnyal, ami 3 hónap angoltanulás után nem rossz teljesítmény. :) Ezt Verának köszönhetem. Kicsit csodálkozott, hogy egyedül leszek 3 hétig Koreában, érdeklődött, mit fogok itt csinálni. "Just for fun..." mondtam neki az angolórákon gyakran előkerült mondatot, de akkor még nm volt pontos elképzelésem nekem sem.  Beütötte a vízumot 3 hónapra és külön felhívta a figyelmemet, hogy augusztus 6-ig érvényes, ha esetleg még maradnék egy kicsit tovább... Csábító ajánlatnak éreztem már akkor is, kár, hoyg nem tudtam élni vele.
Pénzt váltottam, az Euróból Won lett, majd egy ideig ténferegtem a reptéren, átgondoltam, hogy mit kell tennem, mert jött a következö kihívás: egyedül tömegközlekedni Szöulban.
Egy nagyon rossz szelfi... fáradtan, de izgatottan az Incheon reptéren
안녕 서울!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése