Az ötödik nap - egy kis bolyongás után a Namdaemun Market (남대문 시장)

Az ötödik napom fárasztó volt, pedig a másnapi shanghai utazás előtt egy laza programot terveztem. Mégis jobban elfáradtam, mintha 50 palotát néztem volna végig egymás után.

A terv az volt, hogy szépen elsétálok a híres Namdaemun piacra ((남대문 시장), és közben várost is nézek. De előző este mégis elmentem gyakorolni a metróállomásra, hátha mégis metróval megyek és biztosan ne tévesszem el az utat. Annak örömére, hogy egyedül - kis bénázás után - sikerült feltöltenem a Seoul citypass+ kártyámat, úgy döntöttem séta helyett mégis inkább metrózok.

A Jongno 3(sam)-ga aluljárójában nagyon érdekes dologra lettem figyelmes. Magyarországon, de Európában is elképzelhetetlen lenne egy ilyen esemény, szerintem. Más a kultúra és más a mentalitás is. Mi is történt? Sok férfi sorakozott hosszan kígyózó sorban, a lépcső tetején pedig – ami alkalmi színpadként szolgált – öt férfi és egy nő, kék mellénybe öltözve kórusban énekelt és tapsolt. Amikor abbahagyták a produkciót, az egyik férfi (gondolom a vezető) lelkesítő beszédet mondott, a hallgatók pedig jól megtapsolták. Ahogy közelebb mentem láttam, hogy a „színpad” mögötti függönnyel elválasztott részen borbélyok dolgoznak. Arra a következtetésre jutottam, hogy jótékonysági hajvágást tartott egy segélyszervet a szegényeknek.

A Jongno 3(sam)-ga állomás egyébként egy fontos csomópont. Több vonalra lehet innen eljutni, és mindig tömeg van. Idősek ücsörögnek a lépcsőn és várnak valamire. Éjszaka pedig a hajléktalanok költöznek a falak mellé, a lépcsőpihenőkre, kartondobozból sebtében összetákolt spanyolfallal biztosítva a privát szférát a nyilvános helyen. A hajvágós akción kívül másik eseménnyel nem találkoztam itt, de talán nem véletlenül várakozik ott mindig az a sok ember.

Aztán beszálltam a metróba, persze nem jó irányba indultam el és egy másik helyen kötöttem ki. Később ezt azzal magyaráztam magamnak, hogy csak azért mentem oda, hogy modern szöuli képeket készíthessek.

És mit csinál a bátor utazó, ha eltéved? Nem kérdezősködik, hanem megoldja egyedül a problémát. Így visszamentem a metróba, mentem egy kicsit az egyikkel, majd átszálltam a másikra és hipp-hopp, már ott is voltam. Még nem a piacnál, de már a közelében.

A térkép szerint jó helyen voltam, Sungnyemun/Namdaemun Gate (숭례문) megvolt, de mégsem találtam azt a fránya piacot.  Ekkor elővettem igen magas szintű koreai nyelvtudásomat és megkérdeztem egy motoros futárt. Gondoltam, ők mindent jól ismernek, de nem tudott segíteni. Nem mondtam bonyolult dolgokat, csak azt, hogy hol vagyok, hova akarok menni, stb..... a biztonság kedvéért a térképet is megmutattam, de úgy vettem észre, az csak összezavarta.(A fanyalgóknak mondanám, hogy nem az én koreaimmal volt ám a baj!)

A kapu minden irányból nagyszerűen néz ki

Aztán odahívott egy bácsit - még nekem is bácsi volt -  és ugyanazt elmondtam neki is. Érdekes módon ő megértette. Mondta, hogy 예, és elvezetett a helyszínre, ami nagyjából 150 m-re volt tőlünk, de a modern magas épületek teljesen lezárták a kilátást, ezért nem vettem észre. A "gamzahabnidázást" már tökélyre fejlesztettem, a hajlongással együtt. Ez egyébként mindenhol bejön, értékelik az emberek, meg azt is, hogy koreaiul köszönök be- és elmenéskor is.

És akkor ott voltam a piacon. Borzasztó volt. Nagyon nagy, rengetegen voltak és még több volt az áru. Akik jól ismernek, tudják, hogy nem szeretem a vásárlást, a tömeget, stb. Mindenesetre nem akartam kihagyni, és végülis érdekes volt számomra. (Akkor még nem tudtam, hogy többször is megfordulok majd itt a három hét alatt.)

Borzasztó látvány volt a piacon ez a koldus az autógumiból készült "uszállyal", amivel a csonkolt testét takarta. A kis görgős kocsival lökdöste magát egész nap egyik helyről a másikra, de az emberek szinte ügyet sem vetettek rá.

Először a gyönyörű papírokat láttam meg, meg akartam venni az összeset... Végül ebből a hangul-mintás papírból vettem néhány ívet, csak sajnálom elhasználni, olyan gyönyörű így egyben és a tapintása is nagyon kellemes.

Humán turistainformáció. Órákon keresztül állnak egy-egy helyen, ez elég fárasztó lehet. De kaptam tőlük remek térképet a piacról

Kiárusítás

Egy "üzletbecsalogató"figura. Bár nem látszik, de egy idős férfi van a jelmez mögött. Számomra kicsit szánalomra méltó volt. Tudom, hogy ez is egy munka és pénzt adnak érte, de mégis.... Úgy láttam, ő sem élvezte túlságosan, ha nem figyelt senki, lehervadt a műmosoly.

A sok bóvli között voltak az én ízlesemnek kedvesebb darabok is. Mint például ezek a ruhák, meg a tiszta selyem patchwork munkák.

Pár apróságot vettem ajándékba, de mást nem. Akartam venni egy táskát, de egyet sem találtam, ami tetszett volna. Igazság szerint el is borzadtam az árutömegtől...

Minden csupa műanyag, szerintem a cuccok fele kínai és azért olcsó. Külön szekciók vannak, ruha, cipő-táska, babaholmik és gyerekcukiságok rengeteg, aztán az élelmiszerek is külön: hal, zöldség, húsok, meg helyek, ahol enni lehet. Vettem egy valami tésztában sütött virslifélét, nem ízlett. Halíze volt és túlzottan olajosnak találtam. De az éhes ember mindent megeszik J

Ami még érdekes volt: egy helyen fűszerpaprikát árultak nagy tálakban, különféle őrlési finomsággal. Megkóstoltam az egyiket, de nem volt olyan finom, mint a mienk.

A másik érdekesség volt számomra, hogy az árusok hangosan kiabálnak, mint egy klasszikus piacon a filmekben. Nálunk ez már nem szokás. Úgy látom, a koreai ember türelmes fajta...  Órákon keresztül képesek ugyanazt mondogatni az üzletük előtt, meg várakozni, csak úgy.

Ebből nem mertem venni, pedig ott a helyszínen sütötték is ezt a szárított polipot egy gofrisütő-szerű készülékben. Kicsit bizarr

Tésztában sült virsli. 

Gyümölcsök helyszíni fogyasztásra, az ajummától mindig vettem itt ananászt, amikor a piacon jártam.

Hazafelé a Myeong-dongon keresztül sétáltam a Chungmuro állomásig. Nos, a Myeon-dong ugyanolyan piac, mint a Namdaemun, csak butikban árulják a cuccokat és drágábban. Persze ez enyhe túlzás, mert van magasabb minőségű áru is. Itt más a vásárlóközönség, más (vagy másnak látszó) anyagi helyzettel. Így délután rengeteg diáklánnyal találkoztam, akik az illatszerboltokba tódultak be, melyek itt egymást érik. A lánykák szépen kisminkelik magukat a próbára kirakott termékmintákkal, majd mennek egy másik üzletbe. Ez itt természetes, az eladók nem szólnak érte. Talán azért, mert ezekből a lánykákból később potenciális vásárló lesz? Ha ez így van, akkor ez egészen előremutató és hosszú távra tervező kereskedői magatartás.  És megjelentek a sztárhirdetések is.

A Chungmurótól a Jongno 3(sam)-ga állomásig metróztam és onnan 5 perc alatt hazasétáltam.